Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Élvonalbeli kutatás Ökológiai szemlélet Fenntartható jövő

Támogasd a munkánkat! hu en

Keresés


Szabadszavas keresés

Kategória

Téma

(Kijelölés törlése)
Keresés

Kosár tartalma

0 tétel van

Fizetendő:

Szállítási díj nélkül
Az összeg az ÁFA-t tartalmazza

Kosár Megrendelem  

Szántóföldi károsítók természetes ellenségei

A biotermesztési környezetben levő szántóföldi növénykultúrákat ugyanazok a kártevők fenyegetik, amelyek a konvencionális termesztési környezetben is veszélyeztetik az adott kultúra termését. A kártevők elleni küzdelemben ugyanakkor a konvencionális termesztést folytató gazdák szinte kizárólag csak a kémiai növényvédelemre támaszkodnak. Még akkor is, ha ez egyre költségesebb és egyre több technológiai „lyuk” van a betiltott, illetve engedély-megújításban nem részesült készítmények miatt.

Nyilvánvalóan a biotermesztés feltételrendszerében a kémiai védekezés eleve csak a legvégső megoldás lehet, és csak abban az esetben alkalmazható, ha az adott károsító ellen van olyan hatékony készítmény, amelynek használata biotermesztésben is engedélyezett. A kártevők ugyanakkor általában nem kérdezik meg a gazdálkodókat az ellenük bevethető legális peszticidhasználat lehetőségeiről. Ha lehetőségük van, akkor elszaporodnak, és felhasználják azt a szántóföldi biomasszát, amelyből mi, gazdálkodók termést, bevételt, jövedelmet szeretnénk előállítani.

Mennyi is a kártételi küszöb?

Egy jól működő bio szántóföldi termesztéssel foglalkozó gazdaságban ugyanakkor igen sok károsítót képesek a gazdálkodók olyan mértékben megakadályozni a kártételben, hogy a termelés gazdaságossági szempontból már mindenképpen jövedelmező legyen. A konvencionális termesztés ugyanis nagy mennyiségű és nagy anyag- és kijuttatási költségű mesterséges input alkalmazásával ér el rendkívül nagy árbevételt. Ilyen helyzetben nem igazán megengedhető nagyobb létszámú károsító jelenléte, mivel azok viszonylag sok termést pusztítanak el. A biotermesztés lényegesen kisebb és szelektált input mellett általában kisebb terméseredményeket tudhat magáénak. Viszont éppen ezért a károsítók valamivel nagyobb létszáma is megengedhető, mint egy konvencionális gazdaságban. Míg sok konvencionális gazdaságban a kártételi küszöbérték sok károsító esetében kb. azonos az észlelési küszöbértékkel, addig a biogazdaságok nagy hányadánál elnézőbbek a gazdálkodók, és valamennyi károsító ideiglenes jelenléte még egyes esetekben megengedhető.

Használjuk ki a környezet adta lehetőségeket!

A biogazdálkodás során – ha helyesen járunk el, és nemcsak az adott táblában gondolkodunk, hanem annak akár tágabb környezetében is – a környezetben élő hasznos szervezetekre sok esetben igen hatékonyan támaszkodhatunk. A szántóföldi növénytermesztés során bárki könnyedén tapasztalhatja, hogy nincsenek falak a tábla és annak környezete között, rengeteg állat jár ki és be a szántóföld és környezete határvonalán. Ideális, vagy ahhoz közelítő esetben a környezetben egyensúly áll fenn a táplálékszervezetek és a predátoraik, parazitáik között. Ugyanakkor ezek a ragadozó és parazita szervezetek könnyedén táplálékforrást találhatnak a kultúrnövényeinken megjelenő egyes kártevők között. Minél diverzebb, minél több láncszemből áll a táblánk környezetében kialakult élővilág, annál biztosabb, hogy valamely résztvevő élni fog a kultúrnövényen felszaporodó károsítók által prezentált „terített asztal” lehetőségével.

A környezetből betelepedő hasznos szervezetek hatékonysága meglehetősen sok tényező függvénye. Minél szűkebb a környezet és a művelt terület aránya, annál nagyobb hatást fejthetnek ki a táblák környezetében élő, számunkra hasznos állatok. Nem mindegy a szántóföldi kultúrák tábláinak tömbösítettsége sem. A hatalmas, akár 100 hektáros táblák esetében hiába van esetleg a közvetlen közelben akár hasonló méretű természetes felület (erdő, rét, vizes élőhely), a nagy távolság miatt a hatalmas szántóföldi táblák belsejében csak alig lehet érzékelni a közeli természetes környezetből a táblába migráló rovarok és más szervezetek mennyiségét és hatását. Nyilvánvalóan minden élőlény mozgékonysága más és más, de a kicsiny, sokszor csak pár milliméteres rovaroktól ne várjuk el, hogy célirányosan, a nagy táblák belseje felé több száz méteres utakat tegyenek meg. Sokkal célravezetőbb a hatalmas táblák megbontása kisebb, akár csak 50 – 80 m széles kisebb táblákra úgy, hogy az elválasztó sávok alkotta környezet minél inkább alkalmas legyen egy diverz, sok fajból álló életközösség eltartására.

A környezetből ugyan teljesen random módon sokféle jószág fogja meglátogatni a szántóföldi kultúrával bevetett táblát, de az ott elszaporodott károsítókra leginkább azok jelentenek reális veszélyt, amelyek vagy a táblán kívül is ugyanazzal, vagy hasonló, közeli rokon károsítókkal táplálkoztak, vagy pedig olyan mértékben polifágok, hogy étlapjukra a táblán elszabadult károsítót is gond nélkül fel tudják venni. A monofág fajokkal leginkább az a probléma, hogy olyan szorosan kötődnek egy-egy károsító szervezethez, hogy populációjuk nagysága kizárólag annak mennyiségétől függ. A monofág hasznos szervezetek létszáma mindig kisebb-nagyobb késéssel követi a kártékony gazdaszervezetét vagy táplálékállatét, így azok tömegszaporodását általában nem képesek időben megakadályozni.

Talán a legtöbb hasznos élőszervezet, amelyre a mezőgazdasági táblák környezetében számíthatunk, a levéltetveket tekinti célpontjának. Ezek a szapora kis rovarok szinte minden növényen jelen vannak, a szántóföldi kultúrákban épp úgy, mint azok környezetében, a vad növényeken. Bár a levéltetvek egy része monofág vagy oligofág, de az őket támadó, számunkra hasznot hozó szervezetek túlnyomó többsége polifág, tehát számukra szinte mindegy, hogy éppen melyik levéltetű fajt falják fel, vagy parazitálják.

Ha számba vesszük, csak példaként a levéltetvek természetes, a szántóföldek környezetében jelen levő ellenségeit, akkor kezdjük a sort a legmozgékonyabb csoporttal, a zengőlegyekkel. E kiválóan repülő légyfajok döntő többsége afidofág, azaz lárvakorban levéltetvekkel táplálkozik. Általában imágó vagy báb alakban telelnek át, és évente 1-3 nemzedékük fejlődhet. Az imágók viráglátogatók, így a szántóföldek virágzó gyomszegélye hatalmas zengőlégy-populációkat képes eltartani, illetve a területre csalogatni. Mivel igen jól migráló fajok, sokszor elsőként jelennek meg a levéltetű-kolóniák közelében. Viszont az egyes fajok határozott igénnyel bírnak a levéltetűkolónia méretét, létszámát illetően. Szerencsére a hazánkban leggyakoribb fajok (Metasyrphus corollae, Episyrphus balteatus, Sphaerophoria scripta) már kis létszámú kolóniákra is petéznek.

ÖMKi hírek fejléce (18)

A különböző katicabogarak általában imágó alakban telelnek át, és szintén meglehetősen jól repülnek. Nagy előnyük, hogy a kifejlett egyedek is levéltetű-fogyasztók, bár szükség esetén más rovarokat is elfogyasztanak. E tekintetben az Európába behurcolt harlekinkatica (Harmonia axyridis) a legkevésbé válogatós. Ha nincs más, megeszi a levéltetű-kolóniákon található egyéb katicabogarak lárváit is.

ÖMKi hírek fejléce (19)

A katicabogaraktól eltérően a különböző fátyolkafajok többsége csak lárvaállapotban  táplálkozik levéltetvekkel. Bár röpképes rovarok, de migrációs hajlamuk jóval kisebb, mint akár a zengőlegyeké, akár a katicabogaraké. Ezek a rovarok is általában imágó alakban telelnek át.

A levéltetvekre nemcsak ragadozó ellenségek, hanem apró termetű parazitoid fürkészdarazsak (Aphidius, Aphelinus fajok) is leselkednek. Tevékenységüket a levéltetű-kolóniákban néha tömegesen feltűnő, felfúvódott, mozgásképtelen levéltetű-maradványok, az úgynevezett múmiák jelenléte mutatja. Migrációs képességük meglehetősen kicsi, ugyanakkor kellő létszámban akár önmagukban is képesek egy levéltetű-tömegszaporodást letörni.

ÖMKi hírek fejléce (20)

Ahhoz, hogy ezek a hasznos rovarok a segítségünkre lehessenek, jelen kell lenniük a szántóföldi táblák környezetében, vagy akár magában a táblában is. Minél diverzebb, több fajból álló életközösség népesíti be a környezetet, annál több ilyen faj és egyed lesz jelen és lesz képes segíteni a kártevők visszaszorításában. Amennyiben a táblán virágzó növényekkel történő másodvetés, alávetés, stb. történik, úgy a viráglátogató fajok máris közelebb kerülnek a kultúrnövényeinket támadó kártevőkhöz. Ekkor igazság szerint a környezet egy kis részét csempésszük be a táblára, felgyorsítva a kártevők és a rájuk leselkedő ragadozók, paraziták egymásra találását.

A hasznos szervezetek általában egy bizonyos idő után fejtik csak ki áldásos tevékenységüket, így a kártevők a felszaporodás legelején nagyobb egyedszámot is elérhetnek. Nem mindegy ilyenkor, hogy a környezetben is rendelkezésre álló táplálék mellett, mekkora a szántóföldi táblán felszaporodó táplálék mennyisége. Ha kellően szűk a környezet és a szántóföldi kultúra aránya, ha a tábla mérete nem túl nagy és nem szélesebb 60-80 méternél, ha a környezet kellőképp nagy diverzitással rendelkezik, és ott már van egy kialakult egyensúly az életközösségben, valamint nem avatkozunk be elhamarkodott peszticid-használattal, akkor a környezet ingyen munkásai el tudják végezni a dolgukat. Nyilvánvalóan nem lesz teljesen kártevőmentes a terület, de egy biogazdaságban ez sosem lehet cél. Viszont a kártevők jó eséllyel nem fognak minden korlátozás nélkül elszaporodni, és a visszaszorításukra nem kell súlyos összegeket áldozni, és nem terheljük peszticidekkel a környezetet sem.

 

Kapcsolódó tartalmak és további cikkek ebben a kategóriában

2022. június 13.

Növényvédelem
Raktári károsítók elleni védekezés

2022. évi 5. növényvédelmi felhívás öko szántóföldi növénytermesztőknek

Részletek
2019. július 4.

Oldal
Küldetésünk

Részletek
2022. április 25.

Hír
Ökológiai gazdálkodás – Éves ágazati szakmai nap 2022

Fejlődési utak az új Nemzeti Cselekvési Terv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (ÖCST) tükrében

Részletek

Kapcsolódó és további elemek a Shopban

Kiadvány
A búza-kőüszög felismerése, megelőzése és védekezési lehetőségek az ökológiai gazdálkodásban

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

A búza-kőüszög, vagy büdösüszög (Tilletia caries) a búzán kívül más gabonaféléket is megfertőző gombabetegség, amely elsősorban a termés minőségét rontja. A Tilletia nemzetségbe több faj is tartozik, amelyek hasonló tüneteket okoznak, de közös jellemzőjük, hogy spóráik széllel és az egészséges szemek felületére tapadva terjednek, valamint közvetlenül a talajból fertőzhetnek. Összefoglalónk célja a kőüszög fertőzés jellemzőinek, a gomba életciklusának, valamint a fertőzés elleni védekezés módszereinek bemutatása.

Részletek

Kiadvány
Csökkentett talajművelés alkalmazása az ökológiai gazdálkodásban

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Kiadvány
Digitális szenzorok használatának on-farm vizsgálata húshasznú szarvasmarha állományban

Az alábbi kiadványt nem lehet nyomtatott formában megrendelni. Az online verzió ingyenesen letölthető a jobboldali, információs sávban lévő linkre kattintva.

Részletek

Támogatók

  
Az oldalt fejlesztette:

Biztos vagy benne?


Mégsem Igen