Itt az idő a valós ökológiai fordulatra!

Alapjaiban kell újragondolni a globális élelmiszer-ellátást

Az ide vezető út végzetesen egyszerű volt: a globális kereskedelem kikövezte az utat az egyre egysíkúbb és intenzívebb mezőgazdasági rendszerek kialakításához, ezzel természetes élőhelyek pusztulását és a biodiverzitás jelentős csökkenését idézve elő. A fogyasztói szokásaink által hajtott ipari agrárium az elmúlt évtizedekben megteremtette a feltételeket az emberre veszélyes vírusok megjelenéséhez és terjedéséhez. Az egyik legégetőbb következmény, a globális élelmiszer-ellátási láncok válsága humanitárius krízissel is fenyeget. Itt az idő a valós ökológiai fordulatra! Meggyőződésünk, hogy a válság elodázhatatlan lehetőség stratégiai szinten, fenntartható szellemiségben újragondolni élelmiszer-termelési és -ellátási rendszereinket. A változás érdekében a probléma gyökeréhez, az élelmiszer-ellátási rendszereink reformjához módszertani javaslatokat fogalmaztunk meg.

Már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2015-ös jelentése is deklarálta: az emberre veszélyes kórokozók elterjedésének kockázatát növeli az éghajlatváltozás, a kizsigerelő földhasználat, az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenése és ezáltal az alapvető ökológiai védelmi falak lebontása. A kockázatokat tovább növeli az ember és a vadon élő állatok fokozott interakciója, amely egyre gyakrabban következik be az élőhelyek elpusztítása, az ipari mezőgazdaság térhódítása, a felgyorsult urbanizáció miatt. 

A fogyasztói szokásainkat minél olcsóbban kiszolgáló ipari mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó világméretű élelmiszer-kereskedelem elterjedésével most kiderült, előkészítettük az utat egy járványügyi válsághoz. Téves stratégia tehát ezek változatlan újraindításában gondolkodni.

Látjuk már azonban a kilábalás helyes irányának útjelzőit. A piac a sokkhatás után Európa-szerte rövid idő alatt reagált: lendületet vettek a helyi élelmiszer-ellátási önszerveződések, a kosárközösségek, a dobozrendszerek. A kibontakozó talajtól-tányérig trend egy új élelmiszer-ellátási paradigma megerősödését vetíti előre, egyúttal rámutat a jelenlegi élelmiszer-termelési struktúra alapvető hiányosságaira. Meggyőződésünk, hogy a válság lehetőség egy agroökológiai módszerekkel kidolgozott, valóban fenntartható megoldásokon alapuló európai reformra. Át kell gondolnunk, milyen természeti törvényszerűségeket tud a javára fordítani az emberiség az élelmiszertermelés hatékonyságának fenntartható biztosítása, illetve fokozása érdekében.

Az Európai Unió a Zöld Megállapodásban (European Green Deal) úttörő módon már lefektette a fenntarthatósági fordulat irányelveit, ennek szellemiségében zajlik az úgynevezett „Termelőtől a Fogyasztóig stratégia” (Farm to Fork strategy) kidolgozása is. Mivel már most mutatkoznak jelek arra, hogy az európai országok egy része a gazdasági válságra hivatkozva elodázná a zöld agrárfordulatot a Közös Agrárpolitikában, módszertani javaslatokat fogalmaztunk meg a hazai élelmiszer-ellátás – a jövő iránt felelősséget vállaló – reformjához.

Álláspontunk szerint elsősorban fenntartható termékpálya-modellekben kell gondolkodni, ezek kialakítását és piaci életképességét kell a jövő agrártámogatási rendszerével elősegíteni. Ehhez a pontszerű pénzügyi beavatkozások helyett az „élő laboratórium” módszertan rendszerszintű alkalmazását szorgalmazzuk: tartós megoldások ugyanis csak a termékpályák szereplőinek aktív bevonásával születhetnek. Az alkalmazott kutatás-fejlesztési platformként működő élő laboratóriumok a Horizon Europe európai kutatási keretprogram szerint is az agroökológiai átállás motorjai, de a hazai gazdák tartós megélhetését szolgáló új üzleti modellek inkubátorai is lehetnek. 

A szükséghelyzet robbanásszerű kereslet-növekedést eredményezett a helyi termékek piacán. Ennek fenntartása a válság szülte lehetőség, amely együtt kell járjon a hazai élelmiszer-termelés innovatív, fenntartható pályára állításával. A termelési oldal átalakítása mellett – nemzetközi mintára – a fogyasztói tudatformálást, a hazai ökológiai termékek és a rövid ellátási láncok népszerűsítését is elengedhetetlennek tartjuk annak érdekében, hogy az itthon megtermelt, fenntartható élelmiszer ne csak export-piacokra kerüljön, hanem minél inkább a magyar emberek egészségét szolgálja.

Tartós megoldások csak a termékpályák szereplőinek bevonásával születhetnek. Forrás: ÖMKi