Ökológiai gazdálkodással a biológiai sokféleség védelméért
Újabb jelentés az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól.
Az Ökológiai Gazdálkodók Európai Szövetsége (IFOAM Organics Europe) legújabb jelentése az ökológiai gazdálkodás Európa biodiverzitásának megőrzésében betöltött szerepét emeli ki. A jelentés azt javasolja az EU tagállamainak, hogy teljes mértékben használják ki az „eco-schemes” (ökológiai rendszerek, magyar támogatási rendszerben: agroökológiai alapprogramok), valamint az agrár-környezetgazdálkodási programok által biztosított lehetőségeket a KAP Stratégiai Terveikben, hogy maximalizálhassák az ökológiai gazdálkodás hozzájárulását az EU Biodiverzitás Stratégia, illetve az új Közös Agrárpolitika (KAP) célkitűzéseinek eléréséhez.
A különböző kutatásoknak köszönhetően napjainkra már jelentős mennyiségű bizonyíték gyűlt össze az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól. Habár a legtöbb tanulmány a mérsékelt égövi szántóföldi gazdálkodást vizsgálta, egyre több kutatás foglalkozik a gyepgazdálkodással, a kertészettel, illetve a mediterrán területeken történő olívatermesztéssel és egyéb rendszerekkel. A vizsgálatokból az alábbi általános következtetések vonhatóak le:
- Az ökológiai gazdálkodás a biológiai sokféleség előfordulását ss a fajgazdagságoá is növeli a különböző élőhelyeken, illetve gazdálkodási rendszereken belül a hasonló konvencionális gazdálkodási rendszerekkel összevetve.
- Szántóföldi gazdálkodás esetén a növényfajok biodiverzitása a táblán (a termesztett növények között) és a táblaszegélyeken is nőtt. Az ökológiai rendszerekben 20-95%-kal több fajt, illetve akár 150%-os egyedszám-növekedést regisztráltak (a legnagyobb különbségek a táblákon belül adódtak).
- Az ökológiai gazdálkodás a talajmikrobák diverzitására, valamint a rovar- és madárpopulációkra is pozitív hatást gyakorolt. A különböző tanulmányok eredményeit alapul véve a szántóföldeken a rovarfajok száma átlagosan 23%-kal, míg a beporzóké 30%-kal nőtt.
- Az állandó gyepterületeken a vizsgálatok kisebb mértékű javulást mutattak ki a növények, valamint a talajlakó mikrobák diverzitását illetően, hiszen itt a konvencionális művelésmódok is kevésbé intenzívek.
- A néhány telepített fajból álló ideiglenes gyep, füveshere- vagy lucerna területeken több vadon élő növényfaj jelenik meg, és a virágzó pillangósokkal megfelelő művelésmód esetén sok beporzónak kedvezhetünk. Ráadásul a vetésforgóba kerülő szerves anyag pozitív hatást gyakorol a talajmikrobák diverzitására, valamint a földigilisztákra is.
- A szántóföldi növénytermesztéshez hasonlóan a diverzitás növekedése a kertészeti rendszerekben is a táblákon belül jelenik meg, a gyümölcstermesztési rendszerek esetében ez az aljnövényzetben is jelentős, amely a rovarevő madárfajoknak kedvez.
- Eddig viszonylag kevés tanulmány foglalkozott a mediterrán területeken zajló olíva- és szőlőtermesztéssel, amelyek közül néhány bizonyos előnyökre mutatott rá, kiemelve a tájképpel összefüggő tényezők fontosságát.
Az eredmények általánosságban alátámasztják az Európai Unió Ökológiai Akciótervének kijelentését, amely szerint az ökológiai gazdálkodás átlagosan 30%-kal növeli a biodiverzitást. Az ökológiai gazdálkodás következtében létrejövő biodiverzitás-növekedés részben az ökológiai szabályozás által tiltott gyakorlatok (pl. szintetikus nitrogén műtrágyák, gyomirtók, a legtöbb rovarirtó és gombaölő szer használata) elmaradásának, részben pedig az ökológiai gazdálkodók által a kiváltásukra alkalmazott agroökológiai gyakorlatok eredménye.
Az agrokémiai szerek teljes mellőzése, illetve használatuk jelentős csökkentése a biodiverzitás növelését támogatja az ökológiai gazdálkodás során az alábbiak elkerülésével, valamint csökkentésével:
- Gyomirtók és rovarirtók közvetlen toxikus hatásai a nem célszervezetekre;
- Gyomirtó- és rovarirtó-használat közvetett hatásai a rovarok, a madarak és az egyéb élőlények táplálékforrásaira, illetve élőhelyére;
- A túlzott tápanyagbevitel hatásai a talajökoszisztémára, beleértve a szerves anyag elvesztését, a nitrogénhasználat okozta talajsavanyodást, valamint a mikorrhiza foszfáthasználat miatti pusztulását;
- A nitrátkimosódás és a mezőgazdasági területek foszfátvesztesége által okozott hatások a vízi ökoszisztémákban;
- A nitrogénfelhalmozódás miatti hatások (beleértve az állattartásból származó ammóniát), amelyek az érzékeny élőhelyeket és az alacsony nitráttűrőképességű fajokat érintik;
- Bizonyos féreghajtó szerek állati ürüléket hasznosító rovarokra gyakorolt hatásai;
- Az éghajlatváltozás biodiverzitásra gyakorolt hatásai, amelyek a mezőgazdasági inputok felhasználásához és előállításához köthető kibocsátásokból, valamint a talaj szénveszteségéből származnak.
Az ezen inputok többségének teljes elhagyásából származó előnyök messze meghaladják azokat, amelyeket az inputfelhasználás hatékonyságának 10-20%-os növelésétől várnak a konvencionális rendszerekben. Természetesen az inputfelhasználás csökkenésével a hozamok is alacsonyabbak maradnak, így a kibocsátási egységenkénti előnyök alacsonyabbak lehetnek, mint a felhasznált területegységre vetített értékek.
Azonban az előnyök nem csupán az elkerült gyakorlatokból, illetve inputokból származnak. A legfontosabb biodiverzitást növelő gyakorlatok az alábbiak:
- Vegyes gazdálkodási rendszerek, amelyek integrálják a termesztett növényeket, a fákat és az állatállományt;
- Változatosabb és összetettebb vetésforgók, illetve növénytermesztési rendszerek;
- Pillangós növények a biológiai nitrogénmegkötés érdekében, amelyek megfelelő művelésmód esetén segítik a beporzókat;
- Heterogén növényi szaporító anyagok (fajtakeverékek, populációk és tájfajták), amelyek a genetikai sokféleségen keresztül segítik a kártevők és kórokozók szabályozását;
- Vetett menedékhelyek, illetve egyéb tájképelemek a természetes ragadozók számára (passzív biológiai kártevőszabályozás);
- Kisebb táblaméretek, amelyek hozzájárulnak az összetettebb és mozaikosabb tájképhez;
- Fák és sövények búvóhelyet, erózióvédelmet és termőképesség-szabályozást biztosító komplex aljnövényzettel;
- A termesztett növények vetésidejének változtatása a gyomszabályozás, valamint a mezőgazdasági területeken élő madarak érdekében;
- Szerves anyag, ugaroltatás és zöldtrágya a talajtermékenység fokozására, amely energiában gazdag szénforrásokat biztosít a talajökoszisztémák fenntartásához;
- Csökkentett talajművelés és művelésmélység a talajok védelme érdekében;
- Változatos fajkeverékek, amelyek pillangósokat, gyógynövényeket és újfajta takarmánynövényeket tartalmaznak a gyepterületeken;
- Talajra alapozott állattartási rendszerek legeltetéssel és alacsonyabb állatsűrűséggel a gyepterületek biodiverzitásának növelése érdekében.
Habár egyik alkalmazott gyakorlat sem kizárólag az ökológiai gazdálkodókra jellemző, a különböző biodiverzitást növelő megoldások rendszerszemléletű kombinálásával szinergiák alakíthatóak ki a nagyobb hatás elérése érdekében. Az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok, valamint a biodiverzitást növelő hatásuk jól szemléltetik, hogy a területhasználat megosztása miként lehet építő jellegű alternatívája az intenzív, kizárólag termesztésre koncentráló, alacsony biodiverzitást eredményező, a területet a természettől elfoglaló mezőgazdasági termeléssel szemben.
Az Európai Unió ambiciózus célja, a mezőgazdasági területek 25%-os átállása ökológiai termesztésre 2030-ig, az európai Zöld Megállapodásban foglalt „Farm to fork” („Termelőtől a fogyasztóig”), valamint Biodiverzitás Stratégiája részeként. Ennek megvalósítása egyben a rovarirtó-, a műtrágya- és az antibiotikum-használat csökkentésére irányuló célok, valamint a természeti területek helyreállításával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez is hozzájárul.
Itthon májusban kezdődött az új Nemzeti Biodiverzitás Stratégia kidolgozása, amely a következő évtizedre vonatkozó fő célkitűzéseket, és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket határozza meg annak érdekében, hogy Magyarország élővilágának meglévő változatossága hosszú távon is fennmaradjon.
2022-től pedig új ökológiai támogatás indul, aminek kiemelt célja, hogy minél több gazdálkodó tudjon részt venni a támogatási programban és növekedjen a bevont területek aránya.
Ezen felül folyamatban van a Nemzeti Öko Akcióterv előkészítése, melynek társadalmasításra bocsátásáról hírt fogunk adni. Kérjük, mondják el Önök is véleményüket!
A felhívás eredeti linkjén a részletesen, témakörönként találnak bővebb információt az ökológiai gazdálkodás és a biodiverzitás összefüggéseiről.
Forrás: https://read.organicseurope.bio/publication/organic-farming-and-biodiversity/