Ökogazdálkodás konferenciák az OMÉK-on

Tápanyagutánpótlás ökológiai kertészetekben - ÖMKi konferencia az OMÉK első napján 

Az ÖMKi által szervezett konferencián elhangzott, hogy az ökológiai ellenőrzés és tanúsítás alatt álló zöldségtermesztő terület mintegy 4350 hektár ma Magyarországon, amelyből kiemelkedik a csemegekukorica és a zöldbab, valamint a paradicsom, paprika és tökfélék területi részesedése. Ezeket a nagy területeken termesztett zöldségféléket jellemzően jól gépesített gazdaságokban, öntözve, ipari feldolgozásra, sűrítménynek, szárítmánynak vagy fagyasztásra termelik.  

Kiemelendő, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt az ökológiai ültetvények területi nagysága és részaránya is, amely nagyrészt az ökológiai gazdálkodásra történő átállást segítő támogatásoknak és a piac bővülésének köszönhető. Az is ismeretes ugyanakkor, hogy az ültetvényállomány jelentős részét idősebb gyümölcsösök képezik. A szakmai szervezetek egybehangzó véleménye szerint a klímaváltozás következtében jelentkező kedvezőtlen hatások, így a változó időpontokban jelentkező tavaszi fagybetörések, a nyári jégesővel kísért heves viharok, és a légköri aszállyal kísért nyári forróság által okozott károk megelőzését, és a termelés biztonságát a modernizáció, tehát, az öntözéssel, a jéghálóval és fagyvédelemmel ellátott modern ültetvények létesítése tudja biztosítani. Mivel a most kiírt ökológiai átállást segítő pályázat időtartama csak 36 hónap, azaz annyi, mint egyébként az évelő növények átállási időszaka, célszerű ezt az időtávot az ültetvények újratelepítése céljából kihasználni. 

Az öko kertészeti kultúrák hazai helyzete mellett a résztvevők a komposzthasználattal, a komposzt tápanyagszolgáltató képességén túl tapasztalható növényvédelmi hatásával foglalkoztak. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői kampuszának munkatársai 2010-től több kísérlet során vizsgálták a különböző szerves anyagokból készített komposztok, ideértve a diólevél- és más avarkomposztok hatását. Az ökológiai gazdálkodás alapelve szerint a talaj termékenységét elsősorban a szerves anyagok körforgásával kell fenntartani, néhány úttörő gazdálkodón kívül azonban eleddig kevesen használtak komposztot. Meghallgattunk egy nagyon érdekes előadást a zöldkomposztot rendszeresen használó, úgynevezett biointenzív zöldségtermesztő üzem, a terényi Magosvölgy Ökogazdaság tapasztalatairól. Majd az ugyanebben a gazdaságban végzett pelletált baromfitrágya és mikrobiológiai készítmények felhasználásával, tájfajta paradicsomban végzett trágyázási kísérletünk első évéről hallhattunk beszámolót, mely megerősítette, hogy a jelentős mennyiségű zöldkomposzt használata mellett ezek a plusz tápanyagforrások már nem tudnak többlet eredményt elérni, használatuk, egyelőre úgy tűnik, nem indokolt. 

Az előadásokat élénk eszmecsere követte, a kérdések és válaszok szekcióban lehetőség nyílt az egyéni tapasztalatcserére és konzultációra is. 

Precíziós állattenyésztés hazai legeltetett húsmarhaállományban 

A téma aktualitásához hozzájárul az a tény, hogy a mezőgazdasági termelésben, így az állattenyésztésben is jellemzően emberi munkaerőhiánnyal küzdenek a gazdák. Különösen igaz ez a húsmarhatenyésztésre, ahol az eltűnőben lévő pásztordinasztiákat felváltották a villanypásztorok, így az állatok hosszú ideig emberi felügyelet nélkül vannak a legelőn. Ennek következménye, hogy kevés információnk van az állatok viselkedéséről, egészségi állapotáról, ivarzásáról, várható elléséről, legelőhasználatáról, és így problémák esetén nem történik meg időben a szükséges beavatkozás, ami sok esetben az állatok elhullásához vezet. 

A konferencián elhangzott előadások betekintést adtak a precíziós állattenyésztés nemzetközi és hazai helyzetébe, rámutattak milyen perspektívái vannak az extenzív húsmarhatartásban. Az ÖMKi legújabb, állattenyésztési területen folyó kísérletei a tejelő tehenészetekben alkalmazott érzékelők (bendő bólusz, pedométer, GPS meghatározó, nyaki transzponder) felhasználásával 120, extenzíven tartott húshasznú Charolais tehénen és szaporulatán vizsgálja, hogy a szenzorok által gyűjtött adatokból milyen gyakorlati információk nyerhetők annak érdekében, hogy láthatóvá tegyük a láthatatlant, azaz megismerjük az állatok legelőn való viselkedését, szokásait, felfedjük az egészségügyi-, szaporodásbiológiai problémákat és lehetőség legyen a korai, egyedszintű beavatkozásra. 

A kutatásban részt vevő szakemberek bemutatták az alkalmazott szenzorokat és azok szoftver hátterét, továbbá példákon keresztül szemléltették, hogy az állatokra szerelt érzékelők alkalmazása milyen problémák megelőzésére, elkerülésére használható a gyakorlatban. Hangsúlyozták, hogy extenzív tartás esetén az állatok megfigyelése mellett kiemelten fontos a legelőterületek parcellánkénti állateltartó képességének a meghatározása, rotációs legeltetés esetén a legeltetési sorrend pontos tervezése, összhangban a gyepek védelmével és az állatok szükségleteivel.  

A húsmarhaágazatban használt modern fajták új kihívások elé állítják az állattartókat, ahol a digitalizáció bevezetése nagyban hozzájárulhat a gazdák gyors, pontos adatokra épülő, objektív döntéshozatalához, ami hosszú távon az állatok jólétét, a termelés hatékonyságát és a gyepterületek védelmét egyaránt szolgálja. 

Mindkét konferencia előadásainak prezentációi ide kattintva érhetők el.