Növénykórtani veszélyek a kalászosok termesztése során
A kalászos gabonák termesztése hazánkban meglehetősen sok bio termesztő gazdaságban meghatározó jelentőségű. A megtermelt gabona mennyiségére és minőségére, piac- képességére ugyanakkor – sok más tényező mellett – a különböző növénybetegségek is nagy hatással vannak.
A jelenlegi időszakban a kalászosok lombozatát veszélyeztető betegségek meglehetősen nagymértékű elterjedése figyelhető meg szerte az országban. Az elmúlt évekkel, de különösen a tavalyi évvel ellentétben az idei évben a tavaszi hónapok csapadékossága sokkal inkább kedvezett a kórokozóknak. Igazság szerint a legtöbb kórokozó számára a 2022. év őszi és téli hónapjai is igen kedvező környezetet teremtettek a felszaporodáshoz. A szinte hónapokon át tartó ködös, párás időjárás, a gyakorlatilag folyamatos nedvesség borítás a leveleken azt eredményezte, hogy szinte minden olyan kórokozó, amely veszélyes lehet a kalászosok lombozatára, nem csak behozta a tavalyi aszály miatt lecsökkent hátrányát, hanem még jelentősen növelni is tudta populációját. Ráadásul a tél folyamán nem voltak olyan durva lehűlések, amelyek vagy a kórokozók direkt pusztulását okozták volna, vagy a növény részleges elfagyása útján a biotróf életmódú kórokozók (különböző rozsda gombák, lisztharmat) populációjának csökkenését eredményezték volna.
A mostani, tavasz közepi időszakban meglehetősen csalóka a növénykórtani helyzet a gabonákban, hiszen legtöbbjük szemmel láthatóan zöldell. Ugyanakkor sok esetben az idősebb levelek a tavasz folyamán kifejlődött levelek szintje alatt meglehetősen fertőzöttek. A számukra kedvező időjárás esetén innen kiindulva sok kórokozó jelentős mértékű kártételt is okozhat. A nekrotróf kórokozók (különböző levélfoltosságok) számára a legkönnyebb a helyzet, hiszen ezek az elhalt növényi részeken fejlesztik termőtesteiket (Septoria tritici), illetve konídiumaikat (Drechslera, Bipolaris, Rhynchosporium fajok). A biotróf életvitelű fajokat ugyanakkor fenyegeti az élettani felszáradás veszélye; ha nem tudnak gyorsan szaporodván újabb leveleket megfertőzni, akkor a felszáradó régi levelekkel együtt elpusztulnak.
Fontos megemlíteni, hogy a bio termesztés során szerencsére nem „etetjük halálra” a növényeinket pl. nitrogénnel, így a bio termesztésben levő kalászosok az esetek túlnyomó többségében sokkal kisebb mértékben fertőződnek meg annyira, hogy az már mérhető gazdasági kárral járjon.
Felsorakoztak a kórokozók
A jelenlegi időszakban már elmondható, hogy országszerte valamennyi olyan kórokozó jelen van kisebb – nagyobb populációkkal a kalászosokban, amelyek potenciálisan képesek nagyobb gazdasági károk okozására is. Egyedül az árpa ramuláriás levélfoltossága (Ramularia collo-cygni), valamint a búza fekete rozsdája (Puccinia graminis f. sp. tritici) nincs (még) jelen a hazai kalászos állományok lombozatában. Az előbbi faj meglehetősen meleg és monokultúra kedvelő, így a feltételek eddig nem igazán kedveztek ennek a kórokozónak. A fekete rozsda általában déli szelek útján jut el hazánkba. Szélsőségesen melegkedvelő kórokozó, amely évről évre egyre gyakrabban bukkan fel a hazai búza állományokban. Jelenleg sem a déli, Afrika felől érkező szelek hiánya, sem pedig a kórokozó számára még túlzottan hűvös hazai környezet nem teszi lehetővé a megjelenését.
A búza állományokban és az őszi árpákban is az ősz és a tél folyamán a gabona lisztharmat (Blumeria graminis) populációi helyenként már szélsőségesen nagymértékben felduzzadtak. Az alsó levélszinteken igen sok kalászos állományban most is dúsan tenyészik ez a kórokozó. Jelen időszakban a lisztharmat által megfertőzött levél felület aránya érzékelhetően lecsökkent ugyan, de ez gyakorlatilag csak az új levelek megjelenésének köszönhető. A kórokozó ellen mind árpa, mind búza állományokban a konvencionális termesztők már kora tavasszal több helyütt is kénytelenek voltak védekezni.
Szintén nagyon gyakori a búza állományokban a szeptóriás levélfoltosság (Zymoseptoria tritici) is. Ez a nekrotróf kórokozó szinte minden búzában megtalálható jelenleg, és főleg nedvesebb környezetben, már kora tavasszal durva fertőzéseket okozott.
A búza másik, nekrotróf életvitelű, levélfoltosságot okozó kórokozója, a fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis) is megkezdte az idei felszaporodást. Ez a kórokozó szélsőségesen monokultúra kedvelő faj. Jelen időszakban az ivaros alak aszkospóráinak szóródása után kialakult primer tünetekkel lehet találkozni. Érdekessége a kórokozónak, hogy aszkospórái olyan nehezek, hogy csak 4-5 cm távolságra tudnak kilökődni. Éppen ezért ragaszkodik annyira a monokultúrához. Ugyanakkor képes arra (a gombák világában egyedülálló módon), hogy az ivaros alak termőtestein az aszkospórák szóródása után konídiumokat is fejlesszen, amelyek könnyűek és nagy távolságokra is eljuthatnak.
Az árpa esetében három levélfoltosságot okozó gomba faj is jelen van az őszi árpa állományok lombozatán. A szélsőségesen nedvesség és melegigényes rinchospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis) csak az ország déli tájain észlelhető minimális mértékben.
Mivel számottevő felszaporodásra csak rendkívül csapadékos években (mint pl. 2011) képes, így az általa okozott igen látványos tünetek ellenére sem kell nagy pusztításra számítani tőle. A barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) nagyon gyakori az árpa állományokban, de pusztító ereje csekély. Önmagában ellene még konvencionális termesztésben sem szoktak védekezni. Nem úgy tűnik, hogy az idei évben bármi is indokolhatná ennek a kórokozónak az elszabadulását.
Az árpára igazán nagy veszélyt a szintén gyakori, meleg- és nedvességigényes hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) jelentheti. Az alsó levélszinteken nagyon sok helyen jelen van az országban és számára kedvező feltételek (erőteljes felmelegedés, nagyobb csapadékok után kialakuló „dunsztos” környezet a lombozatban, fogékony fajta) megléte esetén igen gyorsan kapaszkodhat felfelé a lombozatban. Sok, általa okozott folt esetén a növény egész levele elhalhat, így durva mértékű lombveszteség okozására is képes.
Az árpán és a búzán is élnek olyan, biotróf életvitelű rozsdagombák, amelyek esetenként súlyos kártételt okozhatnak. Az inkább meleg körülményeket kedvelő búza levélrozsda (Puccinia recondita) és árpa törpe rozsda (Puccinia hordei) meglehetősen nagy populációkat alkotnak főképp az ország déli megyéiben, ahol konvencionális termesztésben helyenként már védekezni is kellett ellenük. Felszaporodásukra mindenképpen számítani kell, bár biotróf életmódjuk miatt a bőséges nitrogén ellátottságú konvencionális állományokat sokkal jobban kedvelik, mint a bio termesztésű árpákat, búzákat.
Idén ismét fenyeget a 2014-ben súlyos károkat okozó sárga rozsda (Puccinia striiformis) fellépése a búzafélék állományaiban. Jelenleg a kórokozó nagyon sok helyen ott van a hazai gabonákban, de jelenléte nagyon nehezen vehető észre. A kórokozó az áttelelés során atípusos, foltszerű megjelenést vesz fel, sporulálni ráadásul igen gyakran csak a levél talaj felé eső oldalán hajlandó. Az ilyen áttelelő gócok sokszor rendkívül kicsik, csak pár növényt érintenek. A kórokozó jelenleg ezekben a kis gócokban erőteljesen szaporodik ugyan, de legfeljebb csak a szomszédos levélre terjed át a fertőzése. Intenzív terjedésbe csak akkor kezd, amikor a tipikus, csíkos alak megjelenik. Mindenképpen érdemes lesz idén figyelni erre a kórokozóra is.
Védekezési lehetőségek
A jelenlegi időszakban, amikor már a szárba indulás állapotában vannak a gabonák, a bio termesztők számára a védekezési lehetőségek erősen beszűkülnek. Utólag már nincs lehetőségünk más fajtát vetni a területre. Az van, amit ősszel oda vetettünk az illető fajtára jellemző rezisztenciával, illetve fogékonysággal az egyes kórokozók iránt.
Az agrotechnikai védekezés lehetőségei is vészesen leszűkültek mostanra. Adott az állomány egy adott helyszínen, adott előveteménnyel és környezettel. Ezeken változtatni most már nem igazán tudunk. Ugyanakkor a kórokozók vizsgálata során érdemes lesz elgondolkozni azon, hogy mekkora kárt okozhatnak egyáltalán az állományunkban, érdemes- e egyáltalán engedélyezett készítmények használatával gombaölő szeres védekezésre gondolni. A bio termesztésben messze nem azok a kártételi küszöbök érvényesek, mint egy konvencionális termesztésben. Sok esetben a kórokozó jelen van ugyan a gabona táblán, igen lassan szaporodik is, de a fertőzés nem tud úgy elhatalmasodni, mint pl. egy konvencionális körülmények között termesztett fogékony fajtán.
Érdemes bízni a bio termesztési körülmények hatásában. Igen jó példa erre az ÖMKI On-farm kísérleti hálózata, ahol a 2014. évi országos sárga rozsda járvány idején egyetlen helyszínen egyetlen fajtán sem találkoztunk olyan mértékű fertőzéssel, amely indokolt volna egy fungicides beavatkozást. A vizsgált fajták egy részét ugyanakkor a közvetlen közelben a kórokozó valósággal letarolta.
Amennyiben mégis olyan helyzet állna elő, hogy a bio termesztésben felhasználható utolsó védekezési módot, az engedélyezett gombaölő szerek alkalmazását kell válasszuk, akkor azt mindenképpen úgy tegyük, hogy minél kisebb környezeti mellékhatást okozzunk. Mivel a legtöbb, említett kórokozó esetében a réz, illetve a lisztharmat ellen a kén alkalmazása engedélyezett, így ezen kontakt hatóanyagokat semmiképp se alkalmazzuk preventíven. Konvencionális körülmények között egy felszívódó hatóanyaggal elvégzett preventív jellegű kezelés a leginkább hatékony, de itt más a helyzet. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a csapadék valamikor lemossa a kijuttatott hatóanyagunkat. Célszerű a kijuttatásra a kórokozó felszaporodásának időszakát kiválasztani. Sok esetben ezt a tünetek alapján eléggé jól be tudjuk határolni. Lisztharmat gombák esetében a hófehér, friss micéliumú telepek jelzik a gomba igen jó, sporulációra kész, vagy már sporuláló állapotát. Öreg, barnás színű, vagy már ivaros termőtestek jelenléte miatt „mákos” micélium esetén érdemi sporulációra, szaporodásra már ne számítsunk. Levélfoltosságok esetében a fiatal, még apró foltok nagyobb számú jelenléte jelzi számunkra a kórokozó szaporodását. Rozsdagombáknál a pusztulákban termelődött uredospórák mennyisége lehet a segítségünk. Spórákkal teli, már „túlcsordult” pusztulák esetén jó eséllyel számíthatunk a fertőzés mielőbbi terjedésére. Üres, kehelyszerű pusztulák dominanciája esetén további terjedésre nem kell számítani.
A kalászosok bio termesztése során akkor járunk el helyesen, ha eleve el sem jutunk addig, hogy engedélyezett kémiai készítmények alkalmazásán gondolkodni kelljen. Az agrotechnikai védekezés lehetőségeire és a helyes fajtaválasztásra alapozva igen jó eséllyel a gombás betegségek jelenlétét olyan szinten tarthatjuk, amely indokolatlanná tehet bármilyen vegyszeres beavatkozást.
Sikeres öko gabonatermesztést kívánunk minden gazdálkodónak!