Kertünk kártevőinek természetes ellenségei
2020. évi 19. növényvédelmi felhívás ökológiai kertészkedőknek
Kedves Kertbarátnők, tisztelt Kertbarátok!
Az aranyos rózsabogár cserebogárpajorhoz hasonlító lárvája nem kártevő, bomló szerves anyagban fejlődik pl. a komposztban. A bogarak elsősorban virágokon táplálkoznak, egyik kedvence éppen a rózsa. Azonban az utóbbi években egyre gyakrabban hallok a gyümölcskárosításáról is. A vasárnapi fotón három egyedet csíptem el egyetlen szedertermésen. Erdős területekhez közel más gyümölcsökön, például cseresznyén, kajszin, őszibarackon is előfordul. Erre ma már oda kell figyelni. A szüret alatt a nem öko termelőknek is nehéz védekezni, hiszen a termés már fogyasztásra vár, ezek a jól repülő rovarok pedig folyamatosan telepednek át fáról fára. Ezen a néhány méter hosszú sövényen maradt a kézi leszedegetés. A nagyobb szedresekben, gyümölcsösökben állítólag szépen gyűjti a feromoncsapdája, tehát már gyérítésre is felhasználható az előrejelző eszköz.
Látványos a szeder gubacsatka kárképe, július elsejei fotó. A termés nem érik be, nem színesedik egyenletesen, egyes részei torzulnak, kemények maradnak. Az atka olyan kicsi, hogy szabad szemmel nem látható. A rügypikkelyek alatt telel át, tehát rügypattanáskor védekezhetünk ellene. Olajos lemosással elérhetjük a téli álmukból felébredő, megtelepedésre készülő egyedeket. A bogyók belsejében már védve vannak. Most a beteg vesszők eltávolítása a legfontosabb feladat. Ha telepítenek, fertőzésmentes szaporítóanyagot vásároljanak, vagy olyan kertből szedjék ki a sarjakat, ahol ilyen tüneteket mutató szederbokrok nincsenek.
Többször szót ejtettünk már korábban a biológiai növényvédelemről és a kertekben élő hasznos élő szervezetekről, természetes ellenségekről, parazitoidokról, predátorokról. Hadd ajánljuk a témában Borbás Marcsi Kertem sorozatának egyik legújabb videóját, melyet az egy.hu oldalon érnek el, melyben Székely Gyöngyvér mutat be a biokertben alkalmazható hasznos élő szervezeteket.
A biokertek egyik legfontosabb része a gyakran vadvirágokkal, gyógynövényekkel tarkított virágsziget. Ennek a virágos kertrésznek nemcsak esztétikai szerepe van, hanem élőhelyet, nektárt és pollent biztosít a kertünkben élő hasznos élő szervezeteknek. A nagyobb területeken üzemszerűen gazdálkodóknak is ajánljuk az ilyen, úgynevezett biodiverzitási célú területek szakszerű kialakítását, sőt az úgynevezett zöldítési előíráshoz kapcsolódóan számszerűsítve is van ezek elvárható nagysága. A hasznos rovarok, azaz kertünk kártevőinek természetes ellenségei gyakran életük egy meghatározott szakaszában, például a zengőlegyek, fátyolkák kifejlett egyedekként nektárral és pollennel táplálkoznak. A virágos élőhelyeket a kiskertekben foltokban, a szántóföldeken akár 3-6 m vagy ennél is szélesebb sávokban ajánlják vetni. A kutatások szerint a megfelelő fajösszetételű virágos sáv még a káposztafélék termesztése során is hatékonyan segíti a természetes ellenségek jelenlétét, és ezzel a kémiai növényvédelem kiváltását. Egyéves, kétéves és évelő fajokat, vadvirágokat és termesztett fajokat egyaránt ajánlunk ezen élőhelyek kialakításához: körömvirág, büdöske, borágó, búzavirág, mézontófű, hajdina, tavaszi bükköny, pipacs, festő pipitér, erdei mácsonya, fehér somkóró, erdei mályva, gilisztaűző varádics, cickafark, szurokfű, lyukaslevelű orbáncfű, baltacím, réti margitvirág, réti imola stb. Sok fajból álló, folyamatosan virágzó terület kialakítása szükséges ahhoz, hogy az elvárt növényvédelmi hatás kibontakozhasson. Fontos azonban, hogy ha ezt az utat választjuk, következetesek legyünk, és ne alkalmazzunk olyan rovarölő szereket, melyek a virágzó növényzettel odavonzott beporzókat, így többek között a méheket károsíthatják!
Amennyiben kialakítunk olyan kertrészt, amely élőhelyet biztosít a természetes ellenségeknek, és nem használunk kémiai rovarölőszereket, biztosak lehetünk abban, hogy a természetes ellenségek fel fognak szaporodni a kertünkben. Ma már azonban nemcsak a profi termelők, hanem a hobbikertészek számára is elérhetők kis kiszerelésben kereskedelmi forgalomban kapható, őshonos természetes ellenségek, amelyek betelepítésével gyorsítható a kert kedvező egyensúlyának kialakulása. Miért egyensúlyról beszélünk? A kertben mindig lesz valamennyi – jellemzően kis számú – levéltetű, különböző hernyó, nyű, lárva, de a számuk alacsony lesz, mert a kertben ott élnek a táplálékláncban következő szintet jelentő élőlények, amelyek ezeket a növényi kártevőket fogják fogyasztani, így egyedszámukat csökkenteni.
A parazitoidokra jellemző, hogy a gazdaszervezetben fejlődnek ki, és végül el is pusztítják azt. A fürkészdarazsak, fürkészlegyek ilyen parazitoidok. A predátorok, azaz ragadozók a zsákmányállatot azonnal elfogyasztják, felfalják, ilyenek a katicabogarak, fátyolkák, futóbogarak, fülbemászók, ragadozó pókok.
Kereskedelmi forgalomban kapható természetes ellenség például a kétpettyes katica, a mini petefürkész darázs, valamint a különböző fonálférgek, amelyekkel a talajban élő lárvák (cserebogarak, vagy lótetű) ellen lehet védekezni. A kétpettyes katicák 4-5 mm hosszú őshonos rovarok, többnyire narancsszínű-piros szárnyfedővel, 2 fekete pöttyel, de előfordul, hogy fekete alapon piros pöttyös a megjelenése. A lárvák szürke színűek, az oldalukon sárga foltokkal. Imágó alakban telelnek, és tavasszal is velük találkozhatunk először a kertekben. A peterakás után az imágók elpusztulnak, utána jelennek meg nagy számban a lárvák a kerti gyümölcsfákon, bokrokon, kora tavaszi levéltetvekkel fertőzött zöldségeken, például zöldborsón, mákon. A lárva és a hosszú életű imágó is ragadozó, így teljes élettartama alatt igen jelentős mennyiségű levéltetűt, petét, puha testű lárvát képes elfogyasztani.
A petefürkész darazsak a zöldségeskertek hernyó kártevőinek, mint például a gyapottok-bagolylepke, káposztalepke, kukoricamoly és egyéb lepkehernyók petéibe rakják saját petéiket és az így kifejlődő lárva belülről falja fel a gazdaszervezetet. A lárva ezután bebábozódik, majd kikel, és fertőzi az újabb petét. Kis kapszulában kell kihelyezni a petefürkészeket a kertben, a kikelő rovarok a közelben (azaz a kapszulától pár méter távolságra) megkeresik a gazdaszervezetet, és ameddig a tápláléklánc kitart, megtelepednek kertünkben. Ezeket a rovarokat évek óta használják profi zöldségtermelők is a kukorica, paradicsom, paprika, káposzta lepkekártevői ellen.
Ahogyan írtuk, a természetes ellenségek, ha kedvezőek a környezeti feltételek, megjelennek és folyamatosan jelen vannak a kertekben. Ilyenek a levéltetű fürkészek, melyek jelenlétét könnyű felismerni a felfújódott tetűmúmiáról. A képen látható tetem rózsa levelén károsító levéltetű múmiája. Levéltetű fürkészek is kaphatók kereskedelmi forgalomban, professzionális termelők rendszeresen használják őket is.
Végül szeretnénk bemutatni egy elszabadult predátort, a harlekinkaticát. A harlekinkatica Magyarországon 2007-ben jelent meg először fénycsapdákban, és 2009-ben már országszerte megtalálható volt, azóta egyre nagyobb egyedszámban van jelen. Természetvédelmi szempontból tény, hogy problémás eset, mivel jóval hatékonyabban táplálkozik, mint az őshonos katicabogarak, és ezért kiszorítja ezeket eredeti élőhelyeikről. A következő képeken harlekinkatica lárvája, bábja és imágója látható.
A lárvája fekete, jól látható kitinsertékkel és narancssárga foltokkal az oldalán, a bábja fekete-narancssárga foltos, az imágó feje fehér, M formába rendeződött 5 fekete folttal. Egy egyed élete során lárvakora alatt napi akár 25, összesen 90-370 levéltetűt, az imágó napi 15-65 levéltetűt fogyaszt el. Kertészeti fórumokon gyakran kétségbeesve kérdezik milyen rovar károsít a kertben, mivel, ha van mit ennie, igen nagy számban fel tud szaporodni, és ilyenkor, mind a lárva, mind a báb feltűnő. Nem kell tenni ellenük semmit, szépen le fogják tisztogatni növényeinket a levéltetvektől.
Budapest, 2020. július 28.
Jó kertészkedést kívánunk: Zsigó György, és az ÖMKi Munkatársai
.jpg)
