GABONA MUSTRA

Gabonák az ökológiai gazdálkodásban

A kutatások célja, megtalálni az adott termőhelyen, ökológiai gazdálkodásban legjobban teljesítő, károsítókkal szemben ellenálló fajtákat.
A különféle gabonák, így a modern kenyérbúza fajták mellett az ősgabonák (alakor, tönke és durumbúza) fajtáinak és populációinak is megvannak a maguk jellegzetességei. Például akad köztük olyan, amelynél hosszú szalmája miatt gyakori probléma a megdőlés (azok a bizonyos gabonakörök a táblában 🙂 ), viszont kiemelkedően jók a beltartalmi értékei, így ezeket a fajtákat lehet kombinálni úgynevezett tartónövényekkel, vagy alacsonyabbra növő búzafajtákkal.

Az állóképességen, termésmennyiségen és -minőségen  felül vizsgáljuk még a fajták gyomelnyomó-képességét, ami ökológiai gazdálkodásban különösen fontos, mivel kizárólag mechanikai gyomszabályozást alkalmazunk. Ezen kívül kiemelt szempont az is, hogy mennyire ellenállóak a fajták a betegségekkel szemben, különös tekintettel a kalászfuzáriózisra, amely fertőzés nyomán a gabonákban a kedvezőtlen tárolás során egészségre ártalmas mikotoxinok keletkezhetnek.

Végül, de nem utolsó sorban vizsgáljuk a növényeket fejlődési ütemét, szakszóval feljegyezzük a fenológiai stádiumait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felírjuk, mely dátummal ér el adott fejlettséget a növények bizonyos aránya.. Például tudtátok, hogy van olyan fejlődési szakasz a gabonáknál, amit tejes érésnek nevezünk? Ilyenkor a szem már érés közeli állapotban van, de ha összenyomjuk, még nem kemény, hanem tejszerű nedv préselhető ki belőle. Szóval ez a fázis nem összekeverendő a teljes éréssel, amikor a mag már száraz, kemény, vagyis betakarításra kész. 🙂

Az idei növénykótani vizsgálatokban Bencze Szilvia, Földi Mihály és Trugly Bence segédkezett Hertelendy Péter növényorvosnak, aki már több éve vezeti  az ÖMKi szántóföldi kutatásaihoz kapcsolódó növénykórtani felméréseket.

Kattints ide és tudj meg még többet gabonával kapcsolatos kutatásainkról!