Agrobiodiverzitás – a jövőnk záloga
Sokakban felmerülhet, miért is olyan fontos a diverzitás, azaz a sokféleség a mezőgazdaságban. Hiszen amíg a gazdálkodók meg tudják termelni a szükséges mennyiségű élelmiszert a fogyasztók számára, addig mi lehet a gond?
Valójában ez a téma sokkal összetettebb, mint gondolnánk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy szép és nemes dolog megóvni a körülöttünk élő változatos rovar- és növényvilágot.
A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség ugyanis az életbiztosításunk.
Az agrobiodiverzitás, a mezőgazdasági növényeink (és állataink) sokfélesége pedig a jövőnk kenyere (és kolbásza), vagyis az élelmezésbiztonságunk egyik kulcsa. Ez derül ki legalábbis egy 2019-ben megjelent tudományos közleményből1, amely szerint az agrobiodiverzitás növelésével a terméshozamok stabilitása és kiszámíthatósága jelentősen fokozható. Azokban az országokban és régiókban ugyanis, ahol az élelmiszertermelés több növényfaj termesztésén alapul, ritkábban fordulnak elő olyan évek, amikor a nemzeti össztermés drasztikusan (25%-nál nagyobb mértékben) csökken.
Agrobiodiverzitás és a termésbiztonság
A fent idézett, nemzetközi kutatócsoport által jegyzett tanulmányban a Földet 22 szubkontinentális mezőgazdasági régióra osztották, és azt vizsgálták meg, hogyan változott az elmúlt 50 évben regionálisan és világszinten a termesztett növények fajösszetétele, termesztési területük aránya és az összesített, kalóriaértékre vonatkoztatott termésátlag.
Az eredmények arra utalnak, hogy a termesztett növények diverzitása hasonló mértékben képes az éves termésmennyiséget stabilizálni, mint amilyen mértékben az éves csapadékmennyiség ingadozása azt csökkentheti.
A termesztett növények fajösszetételének fokozásával a termésstabilitás tehát növelhető.
Az agrobiodiverzitás változása az elmúlt 50 év mezőgazdaságában
Kicsit talán meglepő, de a közleményből az is kiderül, hogy a mezőgazdasági termelés diverzitása az elmúlt 50 évben regionális szinten szisztematikusan nőtt. Köszönhető ez annak, hogy a 1980-as évektől a nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat elterjedésével, üzemi méretekben kezdtek bizonyos növényfajokat olyan területeken és régiókban is termeszteni, ahol korábban az nem volt szokás, és/vagy a technológia ezt nem tette lehetővé. A 90-es évekre az intenzifikációból adódó, elsőre meglepő regionális diverzifikáció azonban megszűnt, a régiók közötti különbségek csökkentek és elkezdett kirajzolódni az a trend, amely a néhány növényfaj dominanciáján alapuló termelés következménye: a régiók uniformizálódása és a regionális különbségek elmosódása.
Annak ellenére tehát, hogy regionális szinten az elmúlt 50 évben nőtt a diverzitás, a mezőgazdasági termelésünk java részét adó nagy gazdaságok kontinenstől függetlenül egyre jobban kezdtek hasonlítani egymásra. Globális szinten a diverzitás tehát jelentősen csökkent.
Észak Amerikában például jelenleg 93 féle növényfajt termesztenek az 1960-as években termesztett 80 fajjal szemben.2 A több faj termesztéséből adódó diverzitásnövekedés viszont nem ellensúlyozza azt a hatást, hogy világviszonylatban 4 fajt termesztünk a megművelt területeink felén. Igen a felén! A négy növény abc sorrendben a búza, a kukorica, a rizs és a szója. A területek másik felén pedig osztozik a többi, a „maradék” 152 élelmezési célból termesztett növényfaj.
A legnagyobb termelők ráadásul gyakran csak egyetlen faj egyetlen genotípusát (fajtáját/hibridjét) termesztik akár több ezer hektáron keresztül is. Észak-Amerikában például a kukoricatermés 50%-át összesen hat genotípus biztosítja. Megdöbbentő egyformaság.
Az agrobiodiverzitás ökológiai szempontjai és a klímaváltozás
Az egyformaság, azaz a diverzitás csökkentése látszólag jó dolog. Növelhető vele a hatékonyság és ezáltal a profit is. Ugyanakkor ez nem teljesen van így.
Ökológiai szempontból a néhány faj vagy fajta dominanciáján alapuló mezőgazdasági rendszerek ugyanis rendkívül sérülékenyek. Jó példa erre a monokultúrás banántermesztés és a banánt világszinten veszélyeztető fuzáriumos hervadás problémája. A világ banántermelésének 47%-át egyetlen banánfajta, a Cavendish adja, annak ellenére, hogy az elérhető fajták száma 1000 felett van.3
Pedig a diverzitás és a hatékonyság nem feltétlenül ellensége egymásnak. Jelenleg azonban mégis feláldozzuk a diverzitást a kényelem oltárán. Ez azonban, ha hosszútávon gondolkozunk, biztosan nem éri meg. Az emberiség létszáma és ezzel együtt az élelmiszerigénye is folyamatosan növekszik, a klímánk pedig – nem csekély mértékben az ipari mezőgazdaságnak köszönhetően4 – igencsak változik. A diverzitás pedig az egyetlen biztosításunk arra az esetre, ha váratlan eseményekkel kell szembenéznünk.
Mert banán nélkül még megleszünk, de búza, rizs, kukorica és szója nélkül, amelyeket a globális diverzitás hiánya szintén érint, aligha.
A diverzitás tehát fontos dolog, és kiemelt feladatunk, hogy megőrizzük mind a bio-, az agro-, az agrobio-, a genetikai, a faji és az ökológiai diverzitást.
És mit tehetnek azok, akik nem gazdálkodnak, ám mégis fontosnak tartják, hogy tegyenek a diverzitás megőrzéséért? Táplálkozzunk változatosan, válasszuk a helyi idénytermékeket, támogassuk a sokféleségre törekvő, fenntartható termelőket!
Biodiverzitás
A biodiverzitást három elsődleges szinten értelmezzük: a genetikai diverzitás, a faji diverzitás és az ökológiai diverzitás szintjén. A három szint egymást kiegészítve határozza meg a teljes biodiverzitást.
- Az első szint a genetikai diverzitás, amely a gének szintjén megjelenő változatosságot foglalja magában.
- A második szint a taxondiverzitás, ami a fajok sokféleségét jelenti. Ez a szint a biodiverzitás legkönnyebben érthető, kézzelfogható szintje. Ide sorolhatjuk az idézett publikációban1 is vizsgált faj szintű agrobiodiverzitást, amely egy adott időszakban termesztett fajok számának és vetésterületük nagyságának a függvénye.
- A biológiai sokféleség legösszetettebb szintje az ökológiai diverzitás, amely egy ökoszisztéma szintjén értelmezi a sokféleséget. A legnagyobb ökoszisztéma maga a Föld.
Felhasznált források:
1: Martin AR, Cadotte MW, Isaac ME, Milla R, Vile D, Violle C (2019) Regional and global shifts in crop diversity through the Anthropocene. PLoS ONE 14(2): e0209788. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0209788
2: University of Toronto. “A very small number of crops are dominating globally: That’s bad news for sustainable agriculture.” ScienceDaily. ScienceDaily, 6 February 2019. www.sciencedaily.com/releases/2019/02/190206161446.htm
3: http://www.fao.org/news/story/en/item/1235747/icode/
4: https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2019/08/3.-Summary-of-Headline-Statements.pdf
