A pókok utódlása 3. rész

Diszkoszok, pamacsok és mocsári lámpások – A kokon

Az alábbiakban néhány, a hazai pókfaunában fellelhető faj jellegzetes kokonkészítési stratégiáját vesszünk sorra.

Sok pókfaj esetében a petezsák elkészülte után a nőstény pók magára is hagyja azt és általában el is pusztul (1. ábra). Így van ez hazánk egyik legismertebb pókjánál, a koronás keresztespóknál (Araneus diadematus) is.

A többnyire stabil felülethez, sarkokba, csövekbe, esetleg sűrű növényzet közé ragasztott csomagból a kispókok csak rákövetkező tavasszal bújnak elő. Szintén magára hagyja sarkokba vagy levelekhez erősített, valamiféle soklábú élőlényhez hasonlító petezsákját az ugrópókfélékhez (Salticidae) tartozó döcögőpók, a Ballus chalybeius. A sokak által ismert darázspók (Argiope bruennichi), hazánk egyik legmutatósabb pókfaja több kokont is készíthet mielőtt elpusztul; fűszálak, nővényszárak közé rejti el jellegzetes, csíkos oldalú korsóra emlékeztető kokonját.

Több faj hosszabb-rövidebb nyélre erősíti a kokonját, feltehetően a ragadozók dolgának megnehezítése érdekében. Az alábbi összeállítás három merőben különböző kinézetű és életmódú pókcsalád, az avarpókok (Liocranidae), a bütyköspókok (Mimetidae) és a törpe-keresztespókok (Theridiosomatidae) különös, parányi lámpáshoz hasonló kokonjait mutatja be (2. ábra).

Rainer Foelix brit arachnológus alábbi rajzán (3. ábra) azt mutatja be, hogy a hazánkban is honos barna avarpók (Agroeca brunnea) kokonlámpása valóságos palota a kispókoknak: a peték a lámpáson belül egy lezárt kamrában tömörülnek, míg a kikelt kispókok egy vékony hártyát áttörve újabb, üres kamrába jutnak, ahol a kokon elhagyása előtt átesnek első vedléseiken.

A 4. ábrán látható összeállítás érzékelteti talán legjobban, hogy milyen változatos formavilága is van a pókkokonoknak. A kövipókfélékre (Gnaphosidae) jellemző, hogy lapos, diszkoszszerű kokonjukat kövek, farönkök alsó oldalához, vagy fakéreg alá erősítik. A méretben sokkal kisebb, mindössze pár milliméteres sápadt törpepók (Paidiscura pallens) levelekre helyezi kis csúcsos petecsomóját, amely az angolszász arachnológusokat a történelem első műholdjára emlékeztette, ezért a pókot is „Sputnik-póknak” nevezték el. Végül, a jobb szélső képen a derespók (Uloborus walckenaeri) elnyújtott, tüskés kokonja látható, fölül a fejjel lefelé függő pókkal.

Az összeállítás végére olyan pókfajokat gyűjtöttünk össze, amelyek különösen látványos módon őrzik, védelmezik a petéiket, sőt, a kikelő kispókokat is. A hálószövő pókok közül (5. ábra) gyakran találkozhatunk az üvegházi törpepók (Parasteatoda tepidariorum) nőstényeivel, ahogy zegzugokba szőtt, kusza hálójukban vigyázzák kis, barna bőrlabdához hasonló kokonjaikat. Az alábbi fotón a bal szélső kokonból már el is kezdek szétszéledni a kispókok. Kevésbé ismert, de szintén gyakori törpepókféle a kóró- vagy testvér-törpepók (Phylloneta impressa/sisyphia), amely előszeretettel szövi száraz növények virágzatára hálóját. A nőstények lefelé nyitott, tölcsérszerű rejtekhelyet készítenek kokonjuknak, és gondozzák a kikelő kispókokat is (erről bővebben a következő hírlevélben olvashatnak majd). Az ablakos eretnekpók (Amaurobius fenestralis) korhadó fakéreg alá készíti el kokonját, amelyet pókselyemmel átszőtt törmelékfallal vesz körül. A nőstény ebben a kis erődben élete végéig vigyázza a petéket és a kispókokat.

Végezetül, olyan pókfajok is vannak, melyek nőstényei kitartóan magukkal cipelik kokonjukat bárhová mennek is. A hálószövők között az álkaszáspókok a csáprágójukkal tartják lazán, mindössze pár pókfonallal összekötött petéiket (lásd a címképet). A szabadon vadászó pókokfajok között (6. ábra) gyakran látni különböző farkaspókfajokat (lent réti farkaspók, Hogna radiata), amint a családra (Lycosidae) jellemző módon utótestük végéhez, a szövőszemölcseikhez erősítik a kokont, és még így is szédületes tempót diktálva szaladnak, iramodnak tova a talajszinten. A csodáspókok pedig erős tapogatólábaikkal ölelik magukhoz nagy kokonjukat. Így, hasuk alatt tartva a hatalmas golyót, hosszú lábaikkal magasra emelve testüket imbolyognak az aljnövényzetben.

*Az utódok gondozása azonban sok pókfajnál túlmutat a peték őrzésénél. A sorozat következő részében önfeláldozó anyákról, kannibál kispókokról és többgenerációs családokról olvashatnak majd.

A Pók-Háló részvételi kutatás a dm drogérialánc támogatásával jött létre.