Mi fán terem? A csonthéjasok környezetbarát növényvédelme

A jó növényvédelem már a telepítés előtt kezdődik 

Gyümölcsfák telepítésekor az első és legfontosabb szabály: az adott termőhelyhez illő fajt és fajtát válasszunk! A növények tűrőképessége eltérő karakterű termőhely-választást lehetővé tesz, de ha eredményesen szeretnénk termeszteni ökológiai körülmények között, akkor kiemelkedően fontos eltalálni az adott gyümölcsfaj legkedvezőbb, optimális körülményeit. Ugyanis az a fa, ami alapvetően jól érzi magát a kérgében, sokkal jobban ellenáll bármilyen jellegű stresszhelyzetnek, ezáltal könnyebb is megvédeni, segíteni.

A növények ugyan valamennyire képesek alkalmazkodni a termőhelyhez, de az alkalmazkodó képességük nem határtalan. Az a fa, amelyik nem érzi jól magát egy adott helyen, vontatottan fejlődik, szenved, folyamatos növényápolást, növényvédelmet igényeal, míg az a fa, ami jól érzi magát a helyén, kevésbé vonzó a kártevők és kórokozók számára.

Az őszibarack és a kajszi napsütötte, reggel gyorsan melegedő helyet igényelnek, nem valók párás, mélyfekvésű völgyekbe. A legjobb hazai barackosok klimatikus adottságai az olaszországi baracktermő vidékek éghajlatához állnak közelebb. A szilva – fajtakörtől függően, – sokkal alkalmazkodóbb: a hazánkban termesztett fajták és tájfajták között jó eséllyel találunk olyat, amely a mi kertünk adottságaihoz illeszkedni tud. A cseresznye és a meggy hazánk sok területén jól érzi magát, hűvösebb területeken is, bár a meggyet olyan helyre ne ültessük, ahol virágzás és termésérés idején sokáig megül a pára vagy a hajnali harmat. 

Gyümölcsfák telepítésénél kritikus tényező a talaj. A zöldségeknél jóval mélyebben gyökereznek, évelő kultúrák, ráadásul a talaj paramétereire, a talajvíz magasságára különböző módon igényesek. Telepítés előtt tájékozódjunk arról, hogy milyen mély a talaj termőrétege, hány méteren van a talajvízszint (ezt legkönnyebben kutakban tudjuk nyomon követni), van-e időszakos vízborítás és belvíz, és ha van rá mód, végezzünk talajvizsgálatot. A legkritikusabb paraméterek a mésztartalom, a kémhatás (pH), a só- és humusztartalom. Amennyiben nincs lehetőségünk ilyen adatokat gyűjteni, egyszerűen csak nézzünk körbe a szomszédoknál: a környező kertekben álló idősebb gyümölcsfák jelzik, mi érzi jól magát abban a tájban. 

A gyümölcsfa-oltvány úgy keletkezik, hogy a gyökérrendszert adó alanyra oltják a törzs- és koronarészt adó nemest. A nemes, vagyis maga a fajta megválasztása szintén alapvetően meghatározza a termesztés sikerét: ha az alanyt vagy a termőhelyet nem jól választottuk, a kis fácska vagy nem hajt ki, vagy a következő pár évben elpusztul, ha a fajtát nem jól választjuk, akkor ugyan életben maradhat a fa, de vagy nem ad termést, vagy csak gyenge minőségben, kis mennyiségben. 

A fajták válogatása első körben fogyasztói vagy értékesítési szempontokat követ. Tetszetős-e a termése, jó ízű, eltartható? Megfelelő-e arra a célra, amire szükségünk van? A katalógusokban látható, gyönyörű termésekkel gazdagon berakódott fák fotói megvezethetik a választásunkat, de legyünk résen: más szempontokra is oda kell figyelnünk. 

Az első fontos dolog az adott faj termékenyülési módja. Az öntermékenyülő fajtákból elég csak egy fát telepítenünk, mert a virágaik képesek megporozni egymást és termést fejleszteni. Viszont a részben öntermékenyülő vagy az önmeddő fajtákból már minimum két fával kell számolnunk: kelleni fog egy porzófajta is. A termékenyülési viszonyok nagyon eltérőek a meggy, kajszi, szilva és őszibarack esetében, a teljesen önmeddőtől az öntermékenyülőig minden átmenet előfordulhat, a cseresznyék többsége önmeddő, de terjedőben vannak az öntermékenyülő fajták. A szakirodalom sokat segít ezt a tulajdonságot ellenőrizni, de a faiskola szokott ajánlani porzófajtát is, ha szükség van rá. 

A második fontos dolog a fajta ellenálló-képessége. Egy fajta valamely betegségre lehet rezisztens, toleráns vagy fogékony. A rezisztens ellenállót jelent, a toleráns pedig azt, hogy ugyan megfertőződik, de képes kiheverni, túlnőni. Az ökológiai termesztésben a rezisztencia igazán értékes tulajdonság, a nemesítők és a kutatók nagy erővel igyekeznek azonosítani és a nemesítésben felhasználni a rezisztenciáért felelős géneket.  

Tévhit, hogy a régi és tájfajta gyümölcsök sokkal ellenállóbbak a mai, modern fajtáknál. A hagyományos fajtáknak megvan a maga szépsége, fontos szerepük van a mezőgazdasági sokféleségben, csodálatos forma- és ízgazdagságot, változatos felhasználási lehetőségeket kínálnak. Keletkezésük idejében más volt a növényeket érő fertőzési nyomás, eltérő környezetben szelektálódtak, így a rezisztenciájuk a mai környezetben más képet mutathat. Házikertben jó és hasznos dolog régi fajtákat ültetni, de telepítés előtt tájékozódjunk a tulajdonságaikról. 

A rezisztencia kérdésével el is érkeztünk a növényvédelem témájához. A csonthéjasokat vírus, baktérium, gomba s számos rovar károsíthatja, ezek közül csak néhányra létezik rezisztens vagy toleráns tulajdonsággal rendelkező fajta, - viszont nagyon sokat segíthetünk magunkon, ha kifejezetten az ellenálló fajtákat keressük és választjuk, hiszen több olyan kórokozó van, amely teljesen tönkreteheti a termést és fát is, ha a fajta nem ellenálló.

Ha már telepítés után vagyok, milyen más lehetőségeim vannak a permetezés előtt? 

Egy ökoszemléletű kertben fontos a lehető legváltozatosabb élőlény-közösség létrehozása. Minél nagyobb felületet ültetünk be ugyanazzal a gyümölcsfajjal, annál vonzóbb lesz a kártevői számára és annál sérülékenyebb lesz, tehát célszerű vegyesen ültetni gyümölcsfáinkat, akár még díszfákkal, díszcserjékkel keverve is. A kert szélére, vagy csoportokban a fák közé érdemes minél több lágyszárú virágzó növény közösséget létrehozni, mert a tarkabarka virágrengeteg, a sokféle forma, illat és virágzási idő annál több hasznos rovart, beporzókat vonz a kertbe. Nem csak táplálékot, de búvóhelyet, életteret is szolgáltat egy vegyes virágágyás. A hasznos rovarok segítenek a kártevők populációit féken tartani, a beporzók pedig a rovarbeporzású gyümölcsfák virágait is megtermékenyítik. 

Ragadozó rovarokat és beporzókat csalogathatunk rovarhotel kihelyezésével  – fantáziadús felépítésével dísze is lehet a kertnek  – , illetve rovarokat fogyasztó énekesmadarakat madárodúk kihelyezésével. A kert végében felhalmozott metszési nyesedék, gallyak alatt pedig a sünök telelnek át, melyek táplálékai a hernyók, bogarak és csigák. És ha tudunk a kertben egy kis szabad vízfelületet biztosítani, az élővilág hatványozottan fog reagálni rá. Minél változatosabb termőhelyeket, növényközösségeket teremtünk a kertben, annál sokfélébb, ezáltal stabilabb lesz a kert ökoszisztémája, és annál kevesebb növényvédelmi munka vár ránk.

Hasznos videók a témához:  

• Kertünk kártevőinek természetes ellenségei
• Madárodúkkal a kártevő rovarok ellen 
• Miért fontos rovarhoteleket építeni? 

A nyugalmi időszak teendői 

A fák nyugalmi időszakában végzett lemosópermetezés nagy jelentőséggel bírhat a problémák megelőzésében. Általában réz, kén és olaj keverékét szoktuk használni erre a célra, mert ez a koktél egyaránt gyérítő hatással van mind a kórokozók, mind a kártevők áttelelőképleteire (monília, sztigmina, polisztigma, lisztharmat, molyok, lepkék, levéltetű, pajzstetű, takácsatka). Teljesen sajnos nem tudjuk elejét venni a kialakuló fertőzésnek, de a fertőzés nagyságát csökkenthetjük. 

• Készítsük fel kertünket a tavaszra: lemosó permetezés természetes módszerekkel
• Öko kertünk felkészítése a tavaszra: metszés és lemosó permetezés (videó)
• Lemosó permetezés: ökoban engedélyezett növényvédőszerek listája 
• Ökológiai növényvédelmi lehetőségek a kertben: madárodú, lemosó permetezés, meszelés, ökoban engedélyezett szerek

A leggyakoribb gombás fertőzések és a védekezési módok 

A leggyakrabban a csonthéjasok moníliás betegségével találkozunk a kertben, elszáradt virágok és hajtások, valamint gyümölcsmúmiák formájában. Mindegyik csonthéjasunkat fertőzi, de leginkább a meggy és a kajszi szenved tőle, ezért telepítés előtt mindenképp tájékozódjunk a fajta fogékonyságát illetően! Kevésbé érzékeny a Pipacs, a Csengődi meggyfajták, a cseresznyék közül a Bigarreau Burlat, János, Valerij Cskalov. Virágzáskor történik a fertőzés, amely továbbhalad a virágkocsány, hajtás és ág felé. Előrehaladott fertőzésnél már az ágakon és a törzsön is látszanak a gyantacseppek. A fertőzött gyümölcsök beszáradnak, megkeményednek, és gyümölcsmúmiákként a fán maradnak vagy lehullanak. A legfontosabb fertőzési forrás a gyümölcsmúmia, de a sok eső, erős harmat és hűvös időjárás a virágzás idején kedvez a virágfertőzés kialakulásának.

Csonthéjasok moníliás betegsége

Szintén tavasszal, a rügyfakadás utáni időszakban fertőz a csonthéjasok sztigminás betegsége. Levéllyukacsosodást okozó gomba, 1 –5 mm nagyságú, barnás foltokat képez a leveleken, melyek később kihullanak. Fajták között van különbség fogékonyságban, például a Debreceni muskotály és a Tuelu gras szilvák kevésbé fertőződnek. 

Csonthéjasok sztigminás betegsége

Nagyon feltűnő az őszibarack tafrinás levélfodrosodásának tünete: a levéllemez egyes részei buborékszerűen felhólyagosodnak, színük megváltozik, később a fertőzött levelek lehullanak. Fő fertőzési időszaka február vége felé kezdődik, amit a párás idő elősegít, és már a rügyből kibújó kis leveleket is képes megfertőzni. 

Az őszibarack tafrinás levélfodrosodása

Májustól, meleg nedves időjárásban fertőz a másik, levélfoltosodást okozó gomba, a cseresznye és meggy blumeriellás levélfoltossága. A lyukacsos levelek fotoszintetizáló képessége csökken, ezek a levelek idő előtt lehullanak, így nem tudnak teljes értékű rügyek berakódni a következő évre. A fajták eltérő mértékben fogékonyak: például a Csengődi és Akasztó meggyek részlegesen ellenállnak, a cseresznyék közül a Germensdorfi óriás az egyik legkevésbé fogékony.  

A cseresznye és meggy blumeriellás levélfoltossága

A nyár derekán a szilva levelein is megfigyelhetünk sárga foltokat, melyek a fonákon barna színűek – ezek a levelek szilvarozsdával fertőzöttek, idő előtt elszáradnak és lehullnak.

Szilvarozsda

A szilvafák hosszabb időn át tartó folyamatos leromlásáért a szilvahimlő-vírus (plum pox potyvirus) a felelős. A legfeltűnőbb a jellegzetes, gyűrű alakú világos körök megjelenése a leveleken – ha már ezt a tünetet látjuk, a vírus már benn van a fa nedvkeringésében, az ilyen növényegyedet többé nem tudjuk meggyógyítani. A vírus oltással vagy levéltetvek útján terjed, ezért nagyon fontos a minősített, vírusmentes oltvány telepítése. A fajták eltérő mértékben fogékonyak: a régi magyar fajták, tájfajták sajnos általában érzékenyek, a balkáni és nyugat-európai fajták toleránsak vagy rezisztensek. 

Szilvahimlő-vírus

Egyes megelőző módszerekkel mérsékelhetjük a fertőzés kialakulását. Távolítsuk el a moníliás gyümölcsmúmiákat, és a fertőzött hajtásrészeket metsszük le (a fertőzött rész alatt 20 –30 cm-rel vágva), illetve a lehullott beteg leveleket távolítsuk el vagy forgassuk a talajba. A fa kondícióját, immunrendszerét erősíthetjük csalánkivonattal vagy más, biostimuláló hatású készítménnyel.  

Réz hatóanyagú permetezéssel védekezhetünk rügypattanás előtt és után a tafrina, rügyfakadás után a sztigmina, virágzás előtt és után pedig a monília ellen (itt vigyázzunk az adagolással, mert a réz perzselheti a virágokat!), illetve 3– 4 héttel az elvirágzás után a blumeriella ellen, ha az időjárási viszonyok indokolják. A június-júliusi rezes permetezéssel a szilvarozsda ellen védekezhetünk. 

A lombos állapotban végzett kezelések során legyünk figyelemmel arra, hogy a fák virágzáskor érzékenyek a réz és kén hatóanyagokra: perzseléses tüneteket okozhatunk a helytelen dózissal és időzítéssel, ezért mindig olvassuk át alaposan a címkén látható felhasználási utasításokat! 

• Monília elleni védekezési lehetőségek a biokertben: csalán kivonat, metszés, biostimulálók
• Levéllyukacsosodás, monília elleni védelem
• A hűvös idő szükségessé teszi a tafrina elleni védekezést
• Megelőzéssel a tafrina ellen a biokertben
• Májusi teendők a biokertben
• Termésmaradványok eltávolítása és tafrina gomba elleni védekezés 
• Kajszifák védelme: fagy és gutaütés 
• Monília elleni védekezés ökológiai gazdálkodásban 
• Mit tehetünk a biokertben, ha már megjelent a monília vagy lisztharmat fertőzés? 

A leggyakoribb kártevők és a védekezési módok 

A cseresznye és a meggy legközismertebb kártevője a cseresznyelégy. Magával a léggyel általában nem találkozunk, mert apró, és a fa koronájában rajzik; sokkal inkább a nyűvel, ami a termésben nő fel (ez az ún. „kukacos cseresznye”). A legyek májustól rajzanak, és nagyjából a cseresznye színeződésével egyidőben rakják le petéiket a gyümölcs héja alá. A lárvák befúrják magukat a gyümölcshúsba, később a terméssel együtt lepottyannak, a talaj felső rétegébe befúrják magukat, és télre bebábozódnak. 

Cseresznyelégy

A fejlődésmenetből következik, hogy a legjobb megelőző védekezési módszerek a fertőzött gyümölcsök azonnali eltávolítása vagy a talaj bolygatása (ásás, kapálás), netán baromfi tartása a fa alatt a gyümölcsszedés utáni időszakban. A légy elleni permetezés házikertekben nehézkes a nagy lombkorona miatt, mert az általánosan használt háti permetezőgépek teljesítménye túl alacsony a fa méretéhez képest. Gyérítő hatása lehet kisméretű korona esetén az illatcsalétkes sárga színcsapdáknak, ámbár tudnunk érdemes, hogy ezek a csapdák sok más, ártatlan rovart is vonzanak. Házilag is készíthető csak a legyek számára vonzó és hatékon cseresznyelégy-illatcsapda, melynek leírását megtalálják itt. 

• A cseresznyelégy elleni védekezés lehetősége ökológiai gazdálkodásban 
• Cseresznyelégy emlékeztető és néhány fontos apróság
• Védekezés monília, cseresznyelégy, lisztharmat ellen a biokertben
• Aktuális teendők a biokertben: terjed a varasodás, rajzik a cseresznyelégy

A poloskaszagú szilvadarázs a szilva jelentős kártevője. Ugyan a darazsak rajzása virágzás idején zajlik, a kártételt sokszor csak úgy vesszük észre, hogy a fiatal, 1– 3 cm-es termések tömegesen hullanak. A fertőzött terméseken a lárva befurakodásának helyén kis, fekete lyuk látható, és ha szétnyitjuk a gyümölcsöt, láthatjuk a jellegzetesen poloskaszagú lárvát és ürülékét. Ahogy a cseresznyelégy esetén, itt is nagyon sokat segít a fertőzött termések (gyakorta ismételt!) összegyűjtése és megsemmisítése, a talaj bolygatása, és ahol van, baromfik, elsősorban kapirgáló tyúkok beengedése a fák lombkoronája alá. A baromfik a lehulló gyümölcsöket, rovarokat és lárvákat felszedik, ezzel megakadályozzák a további szaporodásukat. A rajzás nyomon követhető fehér színű ragacsos lappal. A permetezéshez van ugyan engedélyezett hatóanyag, de házikertben nem javasoljuk használatát, mert azzal egyben a kártevő természetes ellenségeit is és sok beporzó rovart is elpusztítanánk.

Poloskaszagú szilvadarázs

• Poloskaszagú szilvadarázs elleni biológiai megoldások

Gyakran felbukkanó, közismert kártevők a levéltetvek. A csonthéjasokon számos fajuk található meg az egyes gyümölcsfajokra specializálódva: fekete cseresznye- és meggy-levéltetű (cseresznye-meggy), sárga szilva-levéltetű (szilva), hamvas szilva- és őszibarack-levéltetű (szilva-barack), zöld őszibarack-levéltetű (barack). Amennyiben gyenge a fertőzés, az érintett hajtásokat lecsipegethetjük, kisebb fákon erős vízsugárral leveretjük és hagyjuk, hogy a természetes ellenségeik felszaporodjanak, és szabályozzák a levéltetveket (a hangya nem ellensége a levéltetveknek, hanem segítője!). Sok levéltetű-ragadozó és -parazitoid szaporodik el a virágos sorközökben, cserjéken, például a katicabogár, levéltetűfürkész és fülbemászó. 

Nagyobb fertőzés esetén csalánlével permetezhetünk, vagy napraforgóolaj, narancsolaj, káliszappan, azadirachtin hatóanyagú készítményekkel. Permetezés esetén figyeljünk arra, hogy a fertőzés korai szakaszában védekezzünk, mert a bepöndörödött levelek fonákán nem érhetők el permetezéssel a levéltetvek.

• Hogyan védekezzünk levéltetvek ellen öko módszerekkel?
• Fátyolkák tojásának gyűjtésével a levéltetvek ellen 
• Levéltetű és szürkepenész elleni védekezés a biokertben és más aktuális növényvédelmi teendők

A gyümölcsfák környékén meglehetősen sokféle lepke és moly fordulhat elő. Ezek közül a kártevőnek számító fajok rajzását könnyen nyomon követhetjük különböző típusú csapdák alkalmazásával: a palástcsapdák inkább előrejelzésre, a varsás csapdák gyérítésre is alkalmasak. Ezeket a csapdákat valamilyen illatforrással látják el, ami vonzó hatást gyakorol a rovarra – a feromonokkal általában a lepkéket-molyokat csapdázzák, a táplálék illatát utánzó csapdákkal jellemzően a bogarakat, darazsakat, legyeket gyűjthetjük be. 

Sokféle gyümölcsfa virágjában tobzódik kora tavasszal a bundásbogár. A nagy kapacitású varsás csapda eredményesen vonzza mind a nőstény, mind a hím bogarakat – ha találkozunk a bogárral, akkor a gyümölcsösben az alsó ágakra, a napos oldalakra helyezzük ki a kék fedlapos csapdát. 

Bundásbogár

A csonthéjasok lepkekártevői közül a szilvamoly emelhető ki. A szilvamolynak évente 3 nemzedéke fejlődik, tehát egész nyáron át számíthatunk megjelenésére. Jelenlétét arról vesszük észre, hogy a zöld gyümölcsön a lárva berágásának helyén mézgacsepp válik ki, ez a szilva hamarosan lehull. Megelőző módszer a madarak vonzása és virágzó sávok telepítése a kertbe, a hasznos ellenségek bevonzása céljából. Amennyiben a feromoncsapdákban nagy mennyiségű moly jelenlétét észleljük, a Bacillus thuringiensis var. kurstaki hatóanyagú Dipel készítménnyel történő permetezés csökkentheti a lárvák számát. 

Szilvamoly

Feromon- és más csalogató csapdák 

További információkat az alábbi kiadványokban találsz: 

Növényvédelem a csonthéjasok ökológiai termesztésében 

Susceptibility of apricot cultivars to blossom brown rot ( BIOFRUITNET Practice Abstract) A kajszi fajták monília érzékenysége

Apricots cultivars suited for organic production in the Mediterranean region (BIOFRUITNET Practice Abstract) - Ökológiai termelésre ajánlott kajszi fajták a Mediterrán régióban (Biofruitnet Practice Abstract) 

A növényvédelmi sorozat a dm drogérialánc támogatásával jött létre.